Ez már a 3. hetem a karanténban, azaz 3 hete itthonról tanulunk diáktársaimmal az egész országban. 

Minden egyes karanténban eltöltött nap után, egyre jobban vágyom vissza az iskolába, a megszokott és jól bevált tanulási keretek közé. Ne érts félre, jó, hogy nem kell a lábam se kitenni itthonról, mert együtt vagyok a szüleimmel, és sokkal lazább a helyzet. Hiányoznak a haverok, nem találkozunk senkivel, és ez egy kicsit unalmassá teszi a tanulást. Kicsit feldobja a hangulatot, ha video-chates órát tart valamelyik tanár és kötetlenül tudunk bárkivel beszélgetni. Jó lenne, ha minden nap, és minden óra így zajlana.

Vannak könnyebb és szórakoztató feladatok, de van amit csak segítséggel és sok gyakorlással tudok megoldani. Jelenleg a matek megértése és megtanulása a legnehezebb számomra, de úgy tudom, ezzel nem vagyok egyedül. Öt nap alatt négy matekóránk van, és ehhez nagyon kevés a segítség, ezért ennek a tantárgynak a megértése veszi el a legtöbb szabadidőmet. Volt olyan napom, amikor többszöri megszakítással reggel 9-től este 21 óráig tanultunk közösen. 

Gondot okoz az is, hogy a tanárok többféle felületen tanítanak és adják fel a házit, ezzel is megnehezítve a tanulás folyamatát. A feladott tanulnivalók és feladatok nem egységesek, sokszor eltérő mennyiséget tartalmaznak. Jobban össze kellene fogni az egész osztályt, hogy jobban működjön a kommunikáció az osztálytársaimmal, így könnyebben tudnánk segíteni egymásnak is. Ha többet lennénk együtt, csökkenne a bezártság érzetünk és szívesebben, gyorsabban tanulnánk. Ha mindenki ugyanazt tanulja, akkor egy számonkérésnél előbb kiderülhetnek a hiányosságok és a problémák. 

 Leggyakrabban így oldom meg a feladatokat:
 1. Elkészítem a feladatot
 2. Lefényképezem a megoldást a telefonommal
 3. A telefonomról áttöltöm a fényképet a számítógépre
 4. A képet csatolmányként elküldöm a tanárnak

 Máté