A digitális oktatás hatásai a szülőkre és a gyerekekre:

A szüleim munkahelyi feladataik és az egyéb otthoni tennivalók elvégzése mellett, naponta két műszakban foglalkoznak velem, segítenek a tanulásban és a házi feladatok elkészítésében. Nagyon hálás vagyok emiatt nekik. A szigorúbb számonkérés hatására a jegyeim is javultak valamennyire. Nem tudni, hogy a digitális oktatásban szerzett osztályzatok és dicséretek, mennyire fognak számítani az év végi osztályzatok kialakításánál. Rájuk is nagy hatással vannak az elvégzendő feladatok, hiszen a több-tíz évvel ezelőtt tanultakat is fel kell, hogy elevenítsék, vagy újra meg kell, hogy tanulják. Az is gyakran előfordul segédkezés közben, hogy Ők is új dolgokat tanulnak, vagy más módon kell, hogy megoldjuk közösen a feladatokat, mint amikor ők hasonló témákról tanultak. Valószínűleg a tanáraik még nem így adták le az anyagot. Érdekes lehet megtapasztalni, hogy mennyit változott, fejlődött az évek alatt az oktatás és a tananyag.

Észre vettem magamon, hogy a IV. emeleti bezártság hatására kicsit lassabb és lustább is lettem. Viszont több tanárom megjegyzése szerint, szebb lett az írásképem. Mint ahogy arról korábbi blogomban is írtam, sajnos többször is fájt a fejem a sok monitor-nézés hatására. Nagyobbakat tudok aludni, mert korábban sosem fordult elő, hogy délelőtt 10 órakor ébredtem volna fel. Több idő jut az étkezésekre, hiszen itthon mindig vannak finomságok, nem a rövid iskolai szünetekben kell a kaját bekapkodni. Jobban sikerülnek a feladatok megoldásai, mivel több időm van az ellenőrzésre. Sajnos rám jellemző, hogy kicsit elkapkodom az órákon a munkámat, hogy minél előbb készen legyek, és nem fordítok kellő figyelmet az ellenőrzésre, és a külalakra. A digitális oktatásban olyan új dolgokat tanultam az okostelefon és a számítógép használata során, ami továbbfejlesztette az eddigi tudásomat. Úgy gondolom, ha bármikor folytatódik, vagy elkezdődik a tanév, ez, és amit a világjárvány miatt megélhettünk nagyon nagy segítségünkre lehet a további életünk folyamán.